Az öregedés az ember életének természetes befejező szakasza, mely belső és külső tényezők együttes hatásaként elkerülhetetlenül bekövetkezik. Nem tekinthető betegségnek, hiszen az öregedési folyamatok bizonyos értelemben már születés után elkezdődnek. A hosszú élet mint örökletes jelenség főleg anyai részről érvényesül.
A korai öregedés elkerülésének igen fontos feltétele a vérkeringés zavartalansága és a belső elválasztású mirigyek működésének egyensúlya. Okát nem lehet csupán egyetlen tényezővel magyarázni. Nem vitás, hogy a külső körülmények (életmód) nagymértékben befolyásolják. Élettani szempontból tekintve, az öregedést a katabolikus anyagcseretípus, vagyis a lebontási folyamatok túlsúlya jellemzi. Legszembetűnőbb jele az alkalmazkodóképesség csökkenése. Az öregedő ember ragaszkodik szokásaihoz, nem fogadja szívesen az újat. Csökken az emlékezőképesség (különösen a közelmúlt eseményeivel kapcsolatosan). Az öregedésnek nem feltétlen velejárója a szellemi képesség csökkenése. Mindezekért tehetünk táplálékkiegészítők rendszeres fogyasztásával.
Az öregedést döntő részben biokémiai folyamatok határozzák meg, amelyeket viszont a mindenkori genetikai adottságok és az egyéni hormonális állapot gyorsíthat vagy lassíthat. Az öregedés mérlegének nyelveként az egyén életmódja is lényeges szerepet játszik. Nem mindegy, hogy mit fogyasztunk, milyen tápanyagokat és milyen mennyiségben viszünk be a szervezetünkbe.
Mindannyian rendelkezünk védő és elhárító mechanizmusokkal, amelyek óvják szervezetünket a környezetből és a test saját biokémiai folyamataiból származó káros anyagokkal szemben.
Ez a védelmi rendszer nemcsak a kórokozókat és a méreganyagokat ártalmatlanítja, hanem javításokat is végez a sejteken, eltakarítja a javíthatatlanokat, és megújítja a test sejtjeit. Így például gyakran meg tudja akadályozni, hogy az örökítő-anyagunkba belopakodott károsodások minden sejtosztódásnál továbbadódjanak. Ezért azt gondolhatnánk, hogy a testnek mégiscsak védve kell lennie a betegségektől és a leépülési folyamatoktól. Ez sajnos nem egészen így van, mert az öregedési folyamatban az evolúciónak is van szava. Úgyszólván evolúcióbiológiai elvből azok a testfunkciók és folyamatok előnyben részesülnek, amelyek a túlélést biztosítják a nemi érettségig és utána még egy kis ideig.
A természet így gondoskodik minden élőlény fennmaradásáról. Aztán, amikor a szaporodási képesség megszűnik, a javító és öregedést fékező mechanizmusok - az evolúció elve szerint - már nem olyan fontosak.